A legfőképpen egy mókus merészkedik egészen közel, pár méter távolságból szoktunk szemezni vele. Dióval etetjük, már jól lehet lakva, mert sokat elás belőle a nehezebb időkre. Sikerült elkapni végre, természetesen csak fényképező géppel! Még nem eszik a tenyerünkből, de többen is mondták, hogy meg lehet szelidíteni. Ismertem egy mókust, aki egy tömbházban lakott évekig, egy kislánynál. A függönybe burkolózva aludt és reggelente az asztalnál bontogatta a diót és a mogyorót (Katicáéknál).
Továbbá bagoly pár lakozik a csűrben. Meglesni is nehéz őket, mert azonnal elröppennek. Az udvar éti-csigákkal van tele, biztosan lenne egy kiadós levesre való belőlük. Sajnos tizedelődik a számuk, pedig a gyerekek mentik, amennyire lehet, a talpak végzetes nyomása alól.
Máris alapelvként kell megfogalmazzam azt a tételt, hogy az élővilág védelmében a csend és nyugalom megőrzése elsődleges cél. Ez a TERMÉSZETES CSEND ELVE Szóval merőben kerülni kell a jövőben azt a hozzáállást miszerint a kertet traktorral kell kaszálni és az idős fákat láncfűrésszel kell eltávolítani!
A kaszálást kézi szerszámokkal kell megoldanunk, kalákában, legfeljebb lovas vontatású kaszagéppel, talán nyuszi-fűnyíróval.
A kertet inkább lassan át kell alakítani egy sokoldalú, többszintes haszonkertté, amit "erdő-kertnek" neveznek. A régi fákat pedig fel kell újítani, hátha nagyon finom gyümölcsöt teremnek, úgy oltóvesszőket kell venni róluk. Ez egy hosszú folyamat, szívesen vennénk hozzáértő segítséget!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése